Bangkok és a D&D Inn

Átveszem a szót egy kicsit, mert nagyon fontos dolgok maradtak ki :D
Az odaútról csak annyit, hogy a Finn határőr tényleg le a kalappal pasas volt... azt hiszem kell még mennem Helsinkibe határt átkelni... Na mindegy.
A második legfontosabb pont, ami viszont teljesen kimaradt, nem hogy nem vettünk semmit a Duty Free-ben, de semmi Mumin-osat sem vettünk!!! Pedig volt Mumin könyv, póló, párna, esernyő... soroljam még? Mumin - Szeretünk!!! (Aki pedig nem tudja, hogy ki is az a Mumin - A fehér víziló, az kérem most hagyja el a blogot, de csak arra a pár perce, amíg rákeres a neten...).

Szóval megérkeztünk Bangkok repterére, vettünk 150 Baht-ért buszjegyet, a busz persze pont előttünk ment el, nem baj, úgy is jön másik, nem?
Miközben leülünk, hogy várjuk a következő buszt, hát nem odahajol hozzánk egy idősebb magyar úriember, akitől kaptunk Elefántos naptárat, és pár bátorító szót.
Aztán indulás a Káosz Van Road-ra (ha így nem található a térképen, akkor jó lesz Kaosan Road-nak is, de Gabóca átkeresztelte, úgyhogy nemsokára cserélik is az utcanév táblákat).

Lerakott minket a busz, és akkor nincs más hátra, mint előre, hogy egy bazárokkal zsúfolt úton találd meg a sikátorban elrejtett Hotel-t, ez Thaiföld, száz méter alatt minimum 5-en ajánlanak TucTuc-ot, vagy taxit, öltönyt és tetoválást. A szállásokat még nem is említettem.

Kitartó küzdelem árán sikeresen bejutottunk a hotel recepciójára, ahol felajánlottak két féle szobát. Egyet aminek az ablaka az utcára néz (de erről egyből le is akartak beszélni, mondván hogy hangos...), a másik típus pedig az ablaktalan... Hát maradtunk a zajnál... Éjszakánként 850 Baht-ért kaptunk élő diszkó zenét éjszakára (minimum 3-4 helyről, 3-4 félét).
Minden kicsiny hátrányával és sutaságával együtt imádtuk a szállásunkat.